A Válasz Online szeptember 20-án fontos interjúbeszélgetést közölt az évtizedekkel ezelőtt még virágzó magyar természettudományos oktatás hanyatlásáról. A Borbás Barna által jegyzett cikk különlegességét az adja, hogy most nem a tanárképzésben és közoktatásban részt vevők, hanem a magyar gyógyszeripar szereplői nyilatkoztak a helyzet súlyosságáról.
Íme néhány adat az interjúból:
A Szabó Szabolcs Alapítvány összesítése szerint osztatlan 10 féléves képzésben idén országosan 97 földrajz szakos, 95 biológia szakos, 33 fizika szakos és 31 kémia szakos tanárjelölt kezdte meg a tanulmányait. Vagyis összesen 256-an tanulnak legalább egy természettudományos tanárszakon 2022 szeptemberétől. (Összevetésül: minden évben 6-700 földrajzos, biológiás, fizikás vagy kémiás szaktanár éri el a nyugdíjkorhatárt.)
Mostanában gyakran hallunk, olvasunk a pályakezdő és nyugdíjkorhatárt elérő tanárok számának aggasztó aránytalanságáról. Mégis az az benyomásom, hogy sem a politikusok, sem a társadalom nem érzi át ennek a drámaiságát. Ennek oka talán az, hogy sokan nincsenek közvetlenül érintve: gyermekeik, unokáik olyan iskolába járnak, ahol még van szakos ellátottság; esetleg megengedhetik magunkat, hogy a gyerek különórára járjon; a többségnek pedig nincs közvetlen kapcsolatak a közoktatással.
A helyzet ennél is rosszabb
A cikkben említett 256 első éves ráadásul megtévesztően nagy szám. Belőlük sokkal kevesebb tanár lesz. Jómagam 2016-ban kezdtem az osztatlan tanárképzést az ELTE-n. A tárgyalt írásból kiderül, hogy abban az évben az egész országban 105-en kezdtük meg a kémiatanár-képzést. Úgy tudom, hogy az ELTE képzi ki országosan körülbelül a tanárok felét. 2022 júniusában 11-en szereztünk mesterdiplomát a 12 féléves képzésben. 11 kémiatanár az ország legnagyobb tanárképző intézményéből! Ebből a tizenegyből 7 fő kezdett el tanítani. Akad közöttük olyan, aki magániskolában dolgozik. Van aki hat év egyetem után is kénytelen a szüleinél lakni. Van aki a nagymamájától örökölt lakás nélkül el sem gondolkodhatott volna a tanításon. Egyikük két iskolában tanít. Van olyan is, aki felvette a Klebelsberg Ösztöndíjat, és nem engedheti meg magának, hogy visszafizesse. Közülük ketten tanítanak vidéken. Van, akik szünetet tart a tanításban, az egyetemen maradt vagy teljesen másba fogott. És vagyok én, aki egy valós, másik alternatívát szeretne megteremteni magának és másoknak. Frissen végzett, a rendszert igen, ugyanakkor a pályát el nem hagyó kémiatanárként szeretnék tanítani.
De olvassunk tovább:
Pellioniszné Paróczai Margit: A Richternek nemcsak jó mérnökökre, vegyészekre van szüksége, hanem megfelelően képzett, középfokú végzettségű munkaerőre is. […] Nem kaphatjuk meg őket máshonnan, csak az oktatásból.
A Richter nem tud átmenni oktatási intézménybe. A kutatóinknak gyógyszergyártással kell foglalkozni. Ha tanítaniuk is kell, akkor ezt csak annak rovására tehetnék meg, ami számunkra megengedhetetlen.
A Vegyipari Szövetség is morog
A fenti állítások összecsengenek azzal, amit a Magyar Vegyipari Szövetség (MAVESZ) márciusi konferenciáján hallottam, mely a szakemberhiánnyal küzdő vegyipar utánpótlás biztosítása kapcsán szerveztek meg. Számomra meglepő volt, hogy a szektor egyik fő problémája a középfokú végzettséget igénylő vegyésztechnikusok hiánya, vagy a képzést elvégzők szakmai felkészületlensége. Ez azért is aggasztó, mert a szakképzésben dolgozók közalkalmazotti státusza megszűnt, bérezésük egyéni, és ezért jobb fizetésekre számíthatnak, mint a gimnáziumban dolgozó kollégáik. Sőt, a kormány szándékainak megfelelően, miszerint növelni kell a szakmunkások számát, komoly ösztöndíjakat is kapnak a szakképzésben jól teljesítő diákok. A konferencián az vált számomra nyilvánvalóvá, hogy a szakképzésben bevezetett átalakítások nem hozták meg a kívánt eredményt. Akadnak olyan vegyipari cégek, melyek kénytelenek házon belül megoldani a vegyésztechnikusok képzését, és jogosnak éreztem a vezetők neheztelését az adójukat beszedő állam és a szakképzési centrumok felé, akik képtelenek elegendő szakembert képezni a nemzetgazdaság szempontjából igen fontos vegyipar számára.
A kérdés az, miért lehetséges, hogy a kiemelten finanszírozott szakképzés ilyen rosszul teljesítsen? Úgy gondolom, hogy a válasz az általános iskolai természettudományos oktatásban keresendő: a szakmailag kellően felkészült és elkötelezett tanáregyéniségek híján a diákoknak eszükbe se jut kémia fókuszú képzéseket választani az általános iskola végeztével. Így a szakképzésbe csatornázott rengeteg befektetés nem tud realizálódni.
Példamutató felelősségvállalás
Pellioniszné Paróczai Margit: Fontos, hogy mihamarabb legyen valamilyen előrelépés, de addig sem felelősségteljes dolog részünkről ölbe tett kézzel várni. A mi feladatunk, hogy megmutassuk a gyakorlatban, milyen a jövőbe mutató, hosszú távra tervező gondolkodás Magyarországon, amely nem csukja be a szemét a problémák előtt. […] Igyekszünk minden fórumot megragadni a helyzet tarthatatlanságának hangsúlyozására, és a cég vezetése eltökélt megfelelő szinten képviselni ezt a kérdést.
A több évtizedes kormányzati tehetetlenséget látva örömmel olvasom, hogy a vegyipari szereplők felismerték a helyzet tarthatatlanságát és azt, hogy immár a versenyképességük megőrzése a tét, így készek még aktívabb részt vállalni a probléma orvoslásában. Úgy gondolom, hogy a Tanár urakhoz hasonló, alulról szerveződő kezdeményezések támogatása jól illeszkedhetne ebbe az aktív szerepvállalásba. A rászoruló, tehetséges diákok és tanárok célirányos támogatásával még ha teljesen megoldani nem is, de enyhíteni mindenképpen lehet a kialakult helyzetet. Mi is szeretnénk ebből kivenni a részünket és az elégedetlenkedés, vagy pályaelhagyás helyett alternatívát keresni, és azt felmutatni a hozzánk hasonló helyzetben lévő, elkötelezett tanároknak.
A jövőt illetően erős és eltökélt szövetségeseknek tűnnek a Richter vezetői:
Szántay Csaba: Ha rendszerszinten és a Richterben mint 120 éves cégben gondolkozom, akkor ki kell jelentenem: nekünk üzleti érdekünk, hogy legyenek nagyon jó tanárok. Mert csak akkor élünk túl, csak akkor van még 100 évünk. Ha nincs elég és elég jó tanár, akkor nincs, aki felhozza a tehetségeket.
Keresni fogjuk őket.
.