A tanulásmódszertanra és a hatékony tanulási technikákra általában kevés figyelmet fordítanak a magyar oktatásban. Ennek egyik fő oka, hogy a tanárok sem ismerik kellő mélységben ezeket, saját tanulásuk során is inkább a kevésbé hatékony technikákat alkalmazták, így nem meglepő, hogy diákjaik is leginkább ezeket ismerik és használják. Pedig az utóbbi másfél évtizedben rengeteg kutatás született a témában, melyekből az is kiderült, hogy az ösztönösen hatékonynak ítélt technikák egyáltalán nincsenek összhangban azok valódi hatékonyságával. Így magunkat is öntudatlanul becsapjuk, hosszú órákat töltünk parttalan tanulással, és csalódunk, ha nem hozza meg a várt eredményt.
Gondolom, sokan hallották tanáruktól egy-egy rosszul sikerült dolgozat kapcsán: mennyit tanultál rá? Ennél haszontalanabb kérdést nehéz elképzelni, hiszen nem a tanulásra fordított idő mennyisége, hanem a minősége számít elsősorban. Ezt pedig a hatékony tanulási technikák elsajátításával, és a népszerű, ugyanakkor kevés eredménnyel kecsegtető technikák elhagyásával lehet növelni. Nézzük meg, melyik az a három időrabló mószer, amit a diákok előszeretettel használnak, pedig a kutatások szerint érdemes lenne tartózkodni tőlük!
Újraolvasás, olvasgatás
Legyen szó a tankönyv vagy saját jegyzeteink újraolvasásáról, a diákok körében leggyakrabban használt technika bizonyítottan kevés sikerrel kecsegtet. Ennek egyik oka, hogy az olvasás legtöbbször passzív, nem kell megerőltetnünk magunkat, hogy elő is hívjuk a leírt információt. Amikor a tananyag felidézésre kerül sor, bizony, könnyen előfordulhat, hogy a pár nappal ezelőtt újraolvasott anyagrészre alig vagy egyáltalán nem emlékszünk. A legfájóbb az egészben, hogy az újraolvasás, olvasgatás egy hamis biztonságérzettel tölt el minket, hiszen foglalkozunk a tananyaggal, hosszú órákat töltünk a könyv vagy jegyzeteink fölött, és értjük a leírtakat. Sokszor viszont a vizsgán vagy dolgozat közben döbbenünk rá, hogy a befektetett idő nem térült meg, mert a tanultak előhívása már döcögősen vagy éppen sehogy sem megy.
Kiemelés
Mindenki látott már szebbnél szebb neonszínekben pompázó érettségi- vagy vizsgatételeket, esetleg olyan tankönyvet, melynek tulajdonosa bőszen aláhúzta az általa fontosnak ítélt információkat, ami majdnem a könyv felét tette ki. Bizony, a kiemelés, aláhúzás szerelmesei sem számíthatnak komoly teljesítménynövekedésre ha a tanultak előhívására kerül sor. Feltéve persze, ha az említett technikába helyezik minden reményüket. Szintén a hamis biztonság-és haladásélmény az, ami igazán csőbe tudja húzni a tanulót, a tanulás illúzióját keltő esztétikai élményről nem is beszélve!
Egy kicsit árnyalja a képet, hogy a kutatások szerint, a hatékony kiemelési technikák járhatnak kismértékű teljesítménynövekedéssel. Ezeket ugyanakkor tanulni kell. Szoktam mondani a diákjaimnak, hogy a tankönyvben félkövérrel kiemelt kulcsszavakon kívül nincs sok értelme mást kiemelni, azok éppen elegek. Bizony, érdemes fukarnak lenni a kiemelgetésekkel, vagy akár teljesen elhagyni azokat. Ami azt illeti, én is szeretek olykor-olykor kiemelni egy-egy szót, részben azért mert szép színes lesz a jegyzetem, részben pedig meggyőződésem, hogy nekem a színek segítenek visszaidézni a hozzájuk kötődő információt. Hogy ez csak önáltatás vagy tényleg így van, nem tudom. A kiemeléstől viszont – a “művészi” önkifejezésen túl – nem érdemes sokat várni, ha hatékonyan szeretnénk tanulni.
Jegyzetelés
Látom lelki szemeim előtt a felháborodott olvasókat: már a jegyzetelés sem hatékony?! Na, ez biztosan kamu… Hadd nyugtassak meg mindenkit: a jegyzetelés nem ördögtől való, és bizonyítottan érdemesebb jegyzetet készíteni, mint olvasgatni vagy kiemelni. A helyzet viszont az, hogy vannak ennél sokkal jobb hatásfokú tanulási technikák is. A hatékony jegyzetkészítés fortélyait elsajátítani időigényes. Tipikus hiba a nagyon részletes jegyzet írása, amibe sejtem, mindannyian beleestünk életünk során. Bevallom, én sem tudok elképzelni egy vizsgára való felkészülést jegyzetelés nélkül. Egyszerűen segíti számomra a megértést, ahogy írok. Idővel azonban megtanultam egyre lényegre törőbb és rövidebb jegyzeteket készíteni, arról nem is beszélve, hogy nem az esztétikumra, hanem a gyorsaságra fókuszálok. Ugyanakkor nem áltatom magam, hiszen tudom, hogy a jegyzetkészítés elsősorban a megértésben segít, a tanultak rögzítéséhez más, hatékonyabb eszközöket kell használnom. A technika buktatója tényleg abban áll, hogy nehéz jó jegyzetet készíteni, és időigényes a hatékony jegyzetírás elsajátítása. Aki úgy érzi, nem tud jegyzetelés nélkül élni, érdemes beleásnia magát a témába.
Az említett tanulási technikák elsősorban a tanultak rögzítésének szemszögéből lettek alacsony hatásfokú technikáknak címkézve. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy elvesztették alkalmazásuk létjogosultságát, csupán azt, hogy érdemes felülviszgálnánunk, milyen gyakran és hogyan élünk ezekkel. Ez a tanulásmódszertani sorozat éppen erre hívja az olvasót: hogy elgondolkodjon saját tanulási szokásain, berögződésein, merjen kísérletezni és változtatni ha úgy érzi, ezáltal hatékonyabbá, élményszerűbbé teheti saját tanulási folyamatait. Ez bizony időbe telik, fegyelmet és tudatosságot igényel. Éppen ezért érdemes erre rászánni az időt már középiskolában.
Nem állítom tehát, hogy mindenáron ellen kell állni az olvasgatás, a kiemelés és a jegyzetkészítés szirénhangjainak. Ugyanakkor a témában elkészült kutatások egyértelműen jelzik, hogy a tanulás sikeréhez és a tudás hosszú távú megtartásához az aktív előhíváson és a változó időközönkénti ismétlésen alapuló technikákhoz érdemes fordulni, melyekről bővebben a következő tanulásmódszertani bejegyzésben írok.